A nagyvárad-velencei református templomban kevesebben gyűltek össze szerdán kora este, mint amennyien az úgynevezett Érmihályfalvi Csoport tagjai voltak, akikre elítélésük 55. évfordulóján emlékeztek…

Az 1956-os magyarországi események romániai következményeként zajlott, az országon belüli negyedik legnagyobb megtorló per 31 áldozatára 2008 óta emlékeznek a megyeszékhely ezen kerületében, annak apropóján, hogy a koncepciós tárgyalást a római katolikus kultúrház tartották, és ott emléktáblát avattak az 50. évfordulón.

Az ökumenikus templomi megemlékezésnek felváltva ad helyet a római katolikus és a református templom, idén utóbbi volt soron. Frakas Antal házigazda lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, átadva a szót Bogdán István érmihályfalvi tisztelendőnek. A kanonok/esperes megtiszteltetésnek nevezte, hogy két részről is meghívást kapott, egyrészt Érmihályfalváról, másrészt Curaliuc Demeter várad-velencei paptestvérétől. Beszédében a tisztelendő a Szentírás azon részét idézte Máté evangéliumából, melyben Jézus “perében” a keresett és megtalált hamis tanúk megszólalnak. Az igazságért kiállni, mellette harcot is vállalni sosem könnyű, fejtette ki Bogdán István. Hozzátette: a mai világ sok választási lehetőséget kínál, abból kell kiválasztanunk, mi az érték, ami mellett érdemes kiállni. Ilyen érték az egység, ami erőt is jelent egyben, hiszen a széthúzás egyenlő a mindent szétrombolással, összegzett a címben idézett mondattal a tisztelendő.
A templomozás után a megjelentek átvonultak a közeli kultúrházba, ahol a házigazda RMDSZ-szervezet nevében Varga Friderika üdvözölte az érkezetteket, úgy vélekedve, hogy ha kevesen is vagyunk, de a gesztus jelzi, hogy itt vagyunk, emlékezünk, és ez egy szomorú apropó kapcsán is örömre ad okot.

A tábla előtt Cseke Attila képviselő mondott beszédet. Az ’56-es események elsősorban Magyarországhoz köthetőek, de jól tudjuk, hogy Erdélyben is voltak hatásai, a megtorlások sok román ajkú személyt is sulytottak. Néhány magyar zászló, egy-két dollár, pár levél – mindez akár halálbüntetést is eredményezhetett annak idején, hiszen “bizonyítékként” szolgálhatott egy ma már abszurdnak ható koncepciós perben, mikor valójában az igazság melletti kiállás, vagy a magyarság felvállalása volt a valódi bűn – fejtette ki a politikus. Amikor az embertől mindent elvesznek, csak a becsülete marad, és ezeknek az embereknek a becsületük megmaradt, zárta beszédét Cseke Attila.

A koszorúzások során az Érmihályfalváról érkezett delegáció tagjaiként, mint néhai Székely Albert hozzátartozói, koszorúzott id.Nagy László, Székely Ernő és ifj.Nagy László, továbbá az RMDSZ képviseletében Nyakó József elnök és Pfeifer Zoltán választmányi tag.

Koszorút helyezett még el néhai Földes Ilona hozzátartozója, Cseke Attila képviselő, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, továbbá a nagyvárad-velencei, a nagyvárad-szőlősi RMDSZ- szervezet képviselője.
Az összességében egy órás megemlékezés a Himnusz éneklésével zárult.

(erdon.ro)